Egy marslakó meséi
https://egymarslakomesei.blog.hu/atom
blfr6@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://egymarslakomesei.blog.hu/2012/07/16/megjelent_a_konyv_341
Megjelent a könyv!
2012-07-16T16:26:00+02:00
2012-07-16T16:26:00+02:00
egymarslakomesei
https://blog.hu/user/599920
<p></p>
<div>
<p>Aki elolvassa, Judy Att: Egy marslakó meséi című könyvét, gyanítom, mosolyogni fog gyakorta, s olykor talán még könnyezni is. Valamint megismerheti (egy kissé) gömbölyded Földünknek, egy varázslatos, különleges szegletét: Új-Zélandot.</p>
</div>
<div>
<p>Ígéretemhez híven – ha már színes képek, könyvem illusztrációjaként, nem szerepelhettek -, bemutatom, itt és most. Egy kicsit más képanyaggal. Őszintén be kell vallanom: e távoli országban, engem, leginkább a színek, fények játéka és az általuk életre keltett hangulatok ragadtak magukhoz.</p>
</div>
<div>
<p>Meg az a bizonyos tengerszínű szempár…</p>
</div>
<div>
<table rules="none" frame="void" border="1" cellpadding="0" cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/0.jpg" alt="0.jpg" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Ez a kép, ha valaki nem jönne rá - egy montázs. </p>
<p>Felül: a Déli-sziget Arthur hegyláncának csúcssora fölött, a felhőket egyidejűleg sárgítja a lemenő Nap és árnyékolja az ellenoldalról, talán maga: Természettündér. </p>
<p>Középen: kóstoló az Északi-sziget Coromandel-félszigetén található különleges sziklaképződményekből, a háttérben, a ”hasraesésre hajlamos tündérvár” látható.</p>
<p>Alul: a lemenő Nap, utolsó, vörös jajdulását, tulajdonképpen bárhol megörökíthettem volna, de elárulom, a Fox-gleccser völgybejáratánál tettem meg, a Déli Alpokban, a Déli-szigeten. </p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/001.JPG" alt="001.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p></p>
<p>Idáig tartott a bevezetés, ezek után a képek végigkísérik a szemlélőt az Egy marslakó meséi című könyv történetének útján. Az utazás az Északi-szigeten indul, ahol az ország legnagyobb városa, Auckland repülőterén landoltam.</p>
<p>Ez a táj, tulajdonképpen – semmitmondó, és mégis, íme, az általam édenkertnek nevezett terület, békét, nyugalmat sugárzó, egyszerű, mégis intenzív színeivel. </p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/002.JPG" alt="002.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p></p>
<p>A Coromandel-félszigeten megtalálható, ún. katedrális-kövek közül, ő, a leglátványosabb. Bár a festőmesternek igencsak billegős lehetett a létrája, hiszen a csíkok kissé elmaszatolódtak, de ezen a helyen mégis, valódi áhítatot éreztem. Nem szükségeltem az érzethez, sem csengettyűszót, sem imamormolást. Bár a kép összhatását kissé elrontja a tábla, de legalább a méretarányokat érzékelteti, kb. két méter magasan viseli a tetejét.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/003.JPG" alt="003.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Új-Zélandon a páfrányok, nem szégyenlősen bújnak meg nedves helyeken, az aljnövényzet közé, hanem egyszerűen - fa méretűek! Láthatóak kisebb fajták, bokrok is, embermagasságúak, de az igazi nagy, a king-, vagy black-fern megtekintése, komoly nyaktekerészet-mutatványt igényelt az emberméretű – embertől.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/004.JPG" alt="004.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p></p>
<p>Rotorua-Waiotapu. A különleges park nemcsak gejzírt tudott felmutatni, hanem emberszem számára hihetetlen, másféle utóvulkáni jelenségeket is. A zöld színű valami, az tó, a narancsvöröset pedig, a Föld mélyéből felhozott, itt kicsapódott ásványok és a furcsa körülményeket kedvelő, algák, baktériumok alakítják. A lebegő pára, nos, az forró volt. Szerencsére a fotó szagtalan, így most csak képzeljünk oda tonnányi záptojást…</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p><img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/005.JPG" alt="005.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Szintén Rotorua-Waiotapu.</p>
<p>Neeeem! Ilyen színű víz már nem is létezhet!</p>
<p>Pedig semmi fotótrükk, semmi digitális machináció, a táj, a tó (!) ilyen volt!</p>
<p>Új-Zélandon, sokszor támadt rám, valami „másbolygó-érzet”. De ha elsuttogtam: talán eltévedtem a 24 órás, hosszú repülőúton és nem megszokott Földünkön landoltam, olyankor Tengerszemű mindig kinevetett.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/006.JPG" alt="006.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Rotorua városkában kellemesen simul össze a modern épületek sora, az őslakók (?) a maorik művészetét bemutató faragott oszlopokkal. Elég félelmetesek az arcábrázolásaik, de valószínűleg ez is volt a céljuk, hiszen harcos nép voltak.</p>
<p>A (?) értelme világossá válik, mindenki számára, aki a könyvet már elolvasta.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/007.JPG" alt="007.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Lake Taupo, az ország biztosan legnagyobb és talán a legmélyebb tava. Furcsa múltja van, hihetetlen jelenségeket mutat, pedig milyen szép, szelíd, békés a külleme…</p>
<p>A távoli vulkáni kúpformára emlékeztető hegyek, valóban vulkánok. Csak most éppen alszanak. Közelről nem láttam mást belőlük, mint fenyvesbe csomagolt szelíden emelkedő hegyoldalakat.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/008.JPG" alt="008.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A kép Wellingtont mutatja, a Mount Viktóriáról nézve. Ő az ország fővárosa, az Északi-sziget déli végén fekszik, egy nyitott (vagy tátott) szájat mutató, óriási öblöt körbevéve. A hely klímája kissé kellemetlen, megtapasztaltam, valóban az eső és a szél városa. Legalább is télen.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/009.JPG" alt="009.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Wellingtonban is érdekesen, mégis harmonikusan simul össze, múlt és jelen építészete. Jót mosolyogtam azon is, egyes épületek akár a Budapesti Nagykörútról emigrálhattak ide. Ezen a tájon sok mindent nem értettem, így azt sem, miként lehet ennyire csendesen, szagtalanul közlekedni? Meg is kérdeztem vendéglátómat: melyik bolygóról vásárolja országod a benzint?</p>
<p>És miként lehet ennyire olcsó?!</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/010.JPG" alt="010.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p></p>
<p>Előttünk a Déli-sziget. A két nagy sziget között lehet repülővel is közlekedni, mi, a ferry-t, az óriás komphajót választottuk. Nem tűnt unalmasnak a három és fél órás utazás. Hajnalszürkéből indultunk, aztán a jókedvűen ébredő Nap, napsárgára varázsolta még a fehér hajótestet is, majd később átfestette a világot, egyszerűen – mesekékre.</p>
<p>Hmm. Szebben beszél a színes fotó, mint a könyvben a fekete-fehér…</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/011.JPG" alt="011.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Milyen évszak van most nálatok?</p>
<p>Ezt a kérdést többször feltettem. Mit kaptam válasz gyanánt? Nálunk az a tél, amikor minden össze van keveredve! A megállapítás, persze nem az ország minden területére érvényes. Lassan megtapasztaltam, vannak helyek, különösen a szigetek közepén, ahol télen, európai fogalmak szerint is – tél van, máshol, az enyhe, kiegyenlített klíma áldásos hatásaként, egyszerre díszlenek a bokrokon: termései és virágbimbói is. </p>
<p>Természetesen, a képen látható nárciszok, nem az épp megérett sütőtök virágai!</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/012.JPG" alt="012.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A Déli-sziget északi részén, az óriási Tasman-tenger partján, sok kisebb, hangulatos öböl látható. Mindegyik egyéniség, más-más csodákkal szórakoztat. A kép az „aranypartot” mutatja, nevét a szép sárga homokjáról, kellemes, langyos tenger vízéről kapta. Néhol igazi vadregényes a táj, máshol sűrűn beépített üdülőövezet. </p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/013.JPG" alt="013.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Ez, egy furcsa ország, természettündérének igen jó fantáziája van. Itt még a tengeri csillag sem elégszik meg öt karral, vagy lábbal. Lehet megszámolni, bár, nem kizárt, hogy a jószág, néhányat a hecc kedvéért maga alá is hajtogatott.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/014.JPG" alt="014.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Ha a Nap morcosan elbújik a felhők közé, akkor előfordul, hogy a tenger csak pasztellszínekre képes, a harsányakat, meghagyja a partnak. Ott a zöld (télen is!), nagyonzöld, a távoli hegylánc, ahol nem visel havas sisakokat, ott, nagyonkék!</p>
<p>Milyenek lehetnek ugyanezek a színek – nyáron?</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/015.JPG" alt="015.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A Déli-sziget nyugati partja, hála a sok csapadéknak, igazán buja, vadszépségű. Sőt, itt is volt „vadnyugat”, aranylázzal. A kisvárosban, Charlestonban sok szerényen felszerelt hotel volt ezekben az időkben és néhány ház „lányokkal”.</p>
<p>A háttérben a Paparoa vonulat hegyei, a lemenő Nap fényében.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/016.JPG" alt="016.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Képtelen voltam megszokni, hogy ezen a tájon, mindig, mindennek – más színe volt…</p>
<p>Az előbbi hegység, most épp a mályvaszínt próbálta fel magára.</p>
<p></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p><img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/017.JPG" alt="017.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Szép, szép, na, de ennyi az egész naplemenés-varázs? Természettündér meghallhatta a reklamációt, mert azonnal változott a kép…</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/018.JPG" alt="018.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Na, azért!</p>
<p>Ez, a pár perccel későbbi jelenség már olyan, mintha valaki összemontírozta volna a vad színeket hordozó eget, egy sűrűn vonalazott énekfüzettel.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/019.JPG" alt="019.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Utaztunk tovább, a vad-nyugati parton és én, folyamatosan csodálkozni kényszerültem. Hogyan képes a természet, minden öblöt másként feldíszíteni? Aztán útitársam csodálkozott, hogyan vagyok képes olyan okosat mondani, hogy:</p>
<p>nézd, a tenger, a víz – gömbölyű! Nem engedtem az igazamból, hiszen, bár nem túl, határozott, az ív, de – mégis, észrevehető!</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/020.JPG" alt="020.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Amikor azt hittem, az élményt már nem lehet fokozni, akkor jött Punakaiki, a palacsintaszikla-együttes. És megmutatta! Többek között az árnyékok játékával, hiszen ha nem szabályos mértani idomok, árnyékot vetnek egyáltalán nem szabályos síkokra …</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/021.JPG" alt="021.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>… bezzeg a palacsintarétegek! Őrzik magukon, még széttördelve is a szabályos vízszintest. Hihetetlen, de ezen a nagy páratartalmú tájon, ami távolra, vagy épp árnyékba kerül, azonnal megkékül. A kékárnyékból elővillanó csillámok – talán a palacsinta-alapanyagból, a kristálycukor…</p>
<p>Már megint velem van a „másbolygó-érzet”.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/022.JPG" alt="022.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Bár, utunk során egyre közelebb kerülünk a Déli sarkhoz, a tengerparton még mindig sorakoznak pálmafák. Ők, itt a nikau pálmák. A „gyerekek” még guggolnak, a felnőttek már magasra nyújtóznak, s törzsükön - mint ortopéd módon hosszúra nyúlt nyakon, a nyaknyújtásra alkalmas gyűrűsor -, vízszintes csíkozatot viselnek.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/023.JPG" alt="023.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Ez, kérem, nem optikai csalódás, hanem létező jelenség, sorozatszivárvány, ami itt gyakran látható. És gondolom, más, hasonlóan nagy páratartalmú tájakon is „őshonos”. Mikor először találkoztunk a szokatlan szivárvánnyal, a lábam lemerevedett, a szám kitátódott, óriási szerencsém volt, hogy kezem, automatikusan nyúlt a fényképezőgépért, mert ez a furcsaság, egyetlen pillanat alatt teríti be az eget – és pillanat alatt foszlik széjjel. Legalább is, akkor és ott, ahol én láttam.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/024.JPG" alt="024.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A Déli Alpok 3000 méter fölé nyújtózó csúcsai sem képesek mindig, ugyanolyan ruhát viselni. Hol, a Naptól irigylik el a fénysárgát, majd magukra öltik a frissen sült tégla színét…</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/025.JPG" alt="025.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>… reggel, pedig bizonyára álmosak még, ezért láthatjuk rajtuk, a kötelezően előírt kék pizsamát. A kép közepén (ez látszik) a Fox-gleccser kanyarog. Ami nem látszik, az, hogy a gleccser (köszöni szépen, jól van) lecsúszik, ide a – tengerszintre! Az esőerdőt magára hagyva, pár száz méternyi, vízszintes úton megtett séta után, ez a kép fogadott.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/026.JPG" alt="026.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A hósapka, a Déli Alpok legnagyobbján, a 3753 m magas Mount Cook-on ül. Cirka 20 évvel ezelőtt megrázta a földrengés, le is pottyant a fejéről az aktuális hókupac, magával sodorva egy nagy sziklatömböt is, de az ország legmagasabb hegye státuszát, így is megőrizte.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/027.JPG" alt="027.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Kicsit nehezen tudtam befogadni a tényt, hogy Új-Zélandon a víz, nem feltétlenül – vízszínű! A tengerrel a fény szeret játszani, de a kisebb vizek sem akarnak lemaradni, kioldják szorgos munkával, a föld mélyének ásványait. Így alakítanak magukból vöröset, sárgát, barnát, furazöldet, talán még más színeket is, hisz nem mondhatom el magamról, hogy az összes vizet meglátogattam.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/028.JPG" alt="028.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>„Tükrös” fotót lehet, bármely, tavakkal büszkélkedő országban készíteni, de kevés ország mondhatja el magáról, hogy a magashegységtől, a tótól, alig pár kilométerre ott tartózkodik a tenger is. A kép, Lake Mathesonnál készült, a legfehérebb csúcs pedig az ország csúcsa, a Mt Cook.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/029.JPG" alt="029.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Na, rajtam kívül, kinek van még „másbolygó érzete”? Pedig ez is csak fény-szín játék, egy naplemente. A fekete ív, a móló, a kép persze a nyugati parton készült, pontosabban Hokitikánál.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/030.JPG" alt="030.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A szigetek közepén, télen, valóban tél van. Sok hóval, zúzmarával, egyedül a vörösfenyők őrzik - dacolva mindennel – hihetetlenül lángoló vörösüket. Hát, igen, ez a földrengés által megcibált (vagy lestemplizett) hegy is jobban mutat színesben!</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/031.JPG" alt="031.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Olykor feltettem magamnak a kérdést útközben: biztos, hogy még itt vagyunk, ebben a különlegesen színes országban? Egyáltalán, még ezen a bolygón? S mert ez hangosan történt, Tengerszemű gyakran kinevetett.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/032.JPG" alt="032.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A Maruia folyó, melyből a földrengés alkotott vízesést. A hirtelen előbújó Nap is hozzáalkotott valamit, egy határozottan zöldülő vízsugarat.</p>
<p>Na, ez a fotó is jobb - színesben!</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/033.JPG" alt="033.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Mondtam már, hogy ez az ország, a színeivel-fényeivel, elvarázsolt? Nos, így néz ki a tenger napébredéskor, mikor még kissé bizonytalan, talán ezért nem tudja eldönteni: fiú-e, vagy lány?</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/034.JPG" alt="034.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A férfikéz hosszúságú, pipi nevet viselő kagyló, héja, normálisan csak áttetsző, homokszínű. Ám a jókedvű napfény képes még őrá is a teljes szivárvány csodáját rávetíteni.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/035.JPG" alt="035.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A vörösen sárguló magas part és a (bizonyára kíváncsiskodás miatt) leborult fenyő képét, akárhol készíthettem volna, ám én, a Tasmán-öböl partján követtem el.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/036.JPG" alt="036.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Az ide-oda kunkorodó, hullámzás által rendszeresen összeborzolt, fekete vízinövényekre az itt lakók úgy mondják: a tenger haja. A sziklán pedig, nem pucércsigák heverésznek, hanem – fókák.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/037.JPG" alt="037.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Természettündér olykor álmodozik, talán ezért alakított ennyire lágy színeket, aztán mókás kedvében megtekergette a homokos, kavicsos partrészletet is. </p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/038.JPG" alt="038.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Nelson város piacán, sok más érdekesség mellett, a szépen, igényesen megmunkált, fa dísztárgyak is megállítottak. A különleges klímán (télen is!) növekedő növények évgyűrűi szélesek, nem szükséges sokat babrálni a tárggyal, elegendő megmutatni, mennyire szép tud lenni, maga a fa.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201.5/039.JPG" alt="039.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Néha a Nap, csak úgy egyszerűen ébred. Az égbolt feketéből, kékre halványul, majd az emberszem rájön, ahol már a legintenzívebb a sárgulat, onnan fog a fényadó égitest -azonvást megérkezni. </p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/040.JPG" alt="040.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A kép, pusztán a telt színeket demonstrálja. A hegység - az Arthur vonulat -, mert távol van, ezért muszáj kéklenie, a domboldal kötelezően, harsányan zöldül, a körtefákon ottfelejtődött levelek pedig a rézfúvósok színeivel kísérleteznek. A kép – télen készült!</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/041.JPG" alt="041.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Ő, a banksia. A szép, sárga kukoricacsutka a virágja, a sáros vízben megfőzött kukoricák – a termései. Nem én pakoltam fenyőfára a furcsaságokat, a bokornak, egészen egyszerűen, tűlevelei voltak. A növény mögött az égbolt látható és egészen úgy kéklik, mint Európában.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/042.JPG" alt="042.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Hmm. Kicsit (na, jó, nem kicsit) ingattam a fejem, mikor megtudtam, ő is banksia. Végül is, sokszor az édes testvérek sem hasonlítanak egymásra…</p>
<p>Az életnagyságú „sündisznó” a virág, a hasonló méretű, szürke bumszlik, a rajtuk lapuló szájszerűségekkel – a termések. Mikor egészen érettek lesznek, a szájak kinyílnak és szerteköpködik a magokat.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/043.JPG" alt="043.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Mikor a legyezőpálma életerős, jókedvű, vidáman mereszti az ég felé, sárga végű, zöld levélceruzáit. </p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/044_1.JPG" alt="044_1.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A Tasmán-öböl egy részlete, hajnalban.</p>
<p>Ebben az országban Természettündér kissé giccses dolgokat fest, de mert ezt ő, maga teszi (rásegítés nélkül), így amit alkot, inkább egy különlegesen színes - meseország.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/045.JPG" alt="045.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Ha a Déli-sziget nagyjából olyan hosszú, mint Európában az Alpok és végigrohan rajta egy ugyanolyan hosszú hegyvonulat, akkor én miért is csodálkozom, hogy mindenhol; vagy tengert, vagy hegyeket látok? Esetleg mind a kettőt…</p>
<p></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/046.JPG" alt="046.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Mikor még csak képeken találkoztam az ilyen erős (mondhatnám: tüsszentésre ingerlő színekkel), gondoltam, az itt élő embereknek erre van igényük, ezért ilyen a nyomdatechnika…</p>
<p>Aztán megtapasztaltam, itt, egyszerűen – ez a természetes! A páfrány öreg levele, ahelyett, hogy nemes egyszerűséggel elszáradna, még hosszasan díszíti magát az aranybarna színnel!</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/047.JPG" alt="047.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A Déli-sziget legészakibb csücskén járva, az szaladt ki belőlem: ez a szín, már „örömzöld”, a táj, így fejezi ki, mennyire boldog, hogy a végtelen tenger mellett – itt lehet!</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/048.JPG" alt="048.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>A napébredés olykor különlegesen sejtelmes. Ezen a reggelen úgy éreztem: ez a szín, egyszerűen leírhatatlan, megnevezhetetlen, csak a fotó tudja bebizonyítani – létezik!</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/049.JPG" alt="049.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Miközben a Tasmán-öböl mentén, az égbolt jobb fele, az előbb bemutatott sejtelmességgel foglalkozik, a bal fele önállósítja magát, alakítva így az égi bárányokból – violaszíntől, a rozsdáson át, az éretlen narancsig terjedő árnyalatokat. Szegény tengertükör meg meghasonlik önmagával, melyik színt is próbálkozzon jól visszaadni.</p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/050.JPG" alt="050.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p> Az alig egy méteres, dagály által kisodort cápacsemete, ugyanolyan élettelen, mint a fekete-fehér képen, csupán a burkolata tűnik így, életszerűbbnek.</p>
<p></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/051.JPG" alt="051.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Új-Zélandon nem volt szükségem készpénzre, még a piacon is tudtam bankkártyával vásárolni. Az itt töltött utolsó napon pakoltattam ki vendéglátómmal a pénztárcáját. A bankjegyek, a képes felükön – arcokat viselnek: nevezetes emberekét, de hátoldalukon – milyen kedves ötlet is -, a táj, nevezetes, őslakó madarait. </p>
<p> </p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> <img src="https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%202/052.JPG" alt="052.JPG" /></p>
</td>
</tr>
<tr>
<td valign="top" width="319">
<p> </p>
<p>Ez a legyezőpálma együtt szomorkodott velem, mikor a búcsúzásra került sor. Nehéz szívvel jöttem haza, megszerettem a tájat, arról a bizonyos tengerszínű szempárról már ne is beszéljünk…</p>
<p>Visszavágyom.</p>
<p>Ekkor és Itt született meg mesélő-énem és most dolgozik szorgalmasan, mert hiszi, ha elég sok szép történetet kimesél magából, összejön majd egy repülőjegy ára egyszer, na hová?</p>
<p>Hát persze, hogy Új-Zélandba!</p>
</td>
</tr>
</tbody>
</table>
</div>
<div>
<p> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fegymarslakomesei.blog.hu%2F2012%2F07%2F16%2Fmegjelent_a_konyv_341%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fegymarslakomesei.blog.hu%2F2012%2F07%2F16%2Fmegjelent_a_konyv_341%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fegymarslakomesei.blog.hu%2F2012%2F07%2F16%2Fmegjelent_a_konyv_341%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Megjelent a könyv!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://egymarslakomesei.blog.hu/2012/07/16/megjelent_a_konyv_341#comments"><img class="item_ctp" src="https://egymarslakomesei.blog.hu/rss/image/post/id/4660202" border="0" /></a><br /></p>
0
Egy marslakó meséi
https://egymarslakomesei.blog.hu
https://m.blog.hu/eg/egymarslakomesei/image/Egy%20marslak%C3%B3%201/0.jpg